Content area
Abstract
Munkánk során megvizsgáltuk, milyen különbségek figyelhetők meg a sóstressz akklimatizációt javító szubletális 10-7 és 10-4 M SA koncentrációval történő kezelés hatása, valamint a magasabb, 10-3 és 10-2M-os SA koncentrációk programozott sejthalált indukáló folyamatai között paradicsom növényekben. Megvizsgáltuk a biokémiai, fiziológiai és génexpressziós különbségeket a paradicsom által tolerálható 100 mM-os és a PCD-t kiváltó 250 mM-os NaCl és az említett SA hatásai között.
Munkánk során az alábbi főbb eredmények születtek.
1. A szupraoptimális NaCl és SA koncentrációk megemelik a paradicsom növényekben a levelek és gyökerek H2O2 tartalmát a kezeléseket követő 6, ill. 24 órában. Ezzel párhuzamosan a 250 mM NaCl- és 10-3 -10-2 M SA-kezelt növények szöveteinek életképessége szignifikánsan csökken. 24 órás 10-2 M SA kezelés hatására a gyökér sejtek DNS-e fragmentálódik. Ezzel szemben a 100 mM NaCl és 10-4M SA kezelések bár oxidatív stresszt generálnak, a növények életképességét nem befolyásolják, és akklimatizációs folyamatokat indukálnak.
2. A szupraoptimális NaCl és SA koncentrációk hatására, a fotoszintetikus elektrontranszport gátlása révén szignifikánsan megemelkedik a levelek H2O2 tartalma a fényben, ami fokozza a sejtek halálát. A sztómákon keresztüli CO2 diffúzió limitálása is meghatározza a fotoszintetikus hatékonyságot. A 100 és 250 mM NaCl és a 10-3 -10-2M SA kezelések hatására szignifikánsan csökken a sztómakonduktancia 6 órán belül. Ezzel párhuzamosan csökken a levelekben a fényintenzitás és a külső CO2 koncentráció függvényében felvett maximális CO2 fixáció (Amax), az A/Ci és fénygörbék (A/PPFD) lineáris szakaszának meredeksége, a karboxilációs hatékonyság (CE) illetve a fotoszintetikus kvantumhasznosítás (Q), a klorofill a fluoreszcencia indukciós paraméterek közül a maximális- (Fv/Fm) és effektív kvantumhasznosítás (Yield) és a relatív elektron transzport sebessége (Rel. ETR). Azok a növények, melyekben tartósan és szignifikánsan csökken az SA kezelések hatására a fotoszintetikus hatékonyság, később elpusztulnak. Ezt az összefüggést elsőként közöltük a szalicilsav fotoszintetikus aktivitásra gyakorolt hatásának vonatkozásában.
3. A sztómák nyitottsága vagy zártsága nagymértékben hat a fotoszintetikus hatékonyságra, éppen ezért regulációjuk sokoldalú tanulmányozása elengedhetetlen az SA fotoszintézisre gyakorolt hatásának megértésében. Munkánk során megvizsgáltuk az SA direkt hatását a sztómamozgásra epidermisz nyúzatokon is, amit másodlagos hírvivőként a zárósejtek ROS és NO szintjeinek megváltozása közvetít. Az abaxiális epidermisz nyúzatokon a 10-7 és 10-3 M SA hatására sztómazáródás volt megfigyelhető, azonban a levelekben mértekkel ellentétben a 10-4 M SA hatására a sztómák kinyíltak. Azoknál a koncentrációknál, ahol a sztómák záródtak magas ROS és NO produkciót mértük, ami gátolható volt aszkorbinsavval, katalázzal és difenilén-jodónium kloriddal a ROS, és a cPTIO-val, az NO produkció gátlószereivel, illetve specifikus kioltóival. Ezzel szemben átmeneti, kismértékű ROS növekedés és a kontrollnál alacsonyabb NO szint figyelhető meg a 10-4 M SA kezelés hatására a zárósejtekben. Ez az első olyan adat az irodalomban, ami azt bizonyítja, hogy az SA kezelés közvetlenül sztómanyitódást is okozhat, és az együtt jár a sztómazáródásban közismert szerepet játszó ROS és NO akkumulációjának csökkenésével.
4. Az SA a koncentrációtól függően gátolja a zárósejtek fotoszintézisét. A magas SA koncentrációk hatására a zárósejtek maximális és effektív kvantumhasznosítása, valamint a fotokémiai kioltás paramétere csökkent. 10-7 M SA jelenlétében a zárósejtek kloroplasztiszai magasabb Rel. ETR értéket mutattak, mint 10-3M SA esetén, ami a 10-3 Mos koncentrációnál az Fv/Fm csökkenésével együtt a fotoszintézis irreverzibilis gátlódásának szerepét erősíti meg a sztómák zárásában. Megállapítottuk, hogy az alacsony és magas (letális) SA koncentrációk által kiváltott sztómazáródás mechanizmusa eltér. Az utóbbiban a zárósejt fotoszintézisének gátlása is jelentős szerepet játszik.
5. A letális 10-3 -10-2 M SA és 250 mM NaCl kezelések csökkentették a gyökerek ET emisszióját. Míg a szubletális 100 mM NaCl serkentette, a szubletális SA koncentrációk nem változtatták meg az ET produkciót a gyökerekben. A szupraoptimális NaCl és SA koncentrációk nemcsak a levelek H2O2tartalmát emelik meg, hanem erőteljes ROS és NO produkciót generálnak a gyökércsúcsokban is a kezeléseket követő 6. órában, ami hozzájárul a gyökércsúcs szövetei életképességének csökkenéséhez.





