A Magyar, a Finn és a Szölkup Hangrendszer Nyelvtipológiai Vizsgálata

Abstract

1. A világ valamennyi beszélt emberi nyelvében a fonémák ugyanazon szerepet kapják: morfémákat különböz- tetnek meg, szótesteket formálnak. Sőt: a fonémák megal- kotására szolgáló beszélőszervek is egyformak/az egyedi különbségektől eltekintve/. Ezen tényezőkből egyenesen kö- vetkezik az a relative sok közös vonás, mely a fonológiai rendszerek közt felismerhető.

A fonológiai rendszerről való fogalomalkotást szol- gálja az elemek minél alaposabb kiaknázása. Igy juthatunk el az illető nyelvet jellemző universálékhoz. A nyelvészeti universálék kérdése /itt konkrétan csak a fonológiai univer- záléké és a nyelvészeti tipológia szorosan összefügg: csu- pán ugyanazon jelenség két különböző oldalát jelzik. Az univerzálék abban az értelemben, hogy "univerzálisan jelenlevő nélkülözhetetlenek a tipológia számára, elő- feltételei a tipológiai osztályozásnak. Ez abból a lényegi megállapításból is következik, hogy ti. a tipológia isomoг- fizmussal operál.

A vizsgálandó nyelvekben fellelhető fonológiai isomorfizmust szándékozom dolgozatomban az osztályozás- ra felhasználni.

2.1. A hangrendszer vizsgálatában a hagyományos /értem ezen: nem generativ/ felfogás szerint két egymás- tól eltérő, de részleteiben mégis nehezen különválaszt- ható dissciplina áll egymás mellett: a fonetika illetve a fonológia. A korábban egységes hangtan tehát kettévált.

A két diszciplina elkülönülése nem jelenti azonban a köztük lévő kapcsolatok teljes megszakadását, s azt sem. hogy egymásrautaltság többé nem állhat fönn. Sőt talán éppen ellenkezőleg. Egymás eredaonyeit - megfelelő mér tékben - bármikor felhasználhatják.

Trubetzkoy klasszikus megfogalmazása szerint a fonetika a beszédfolyamat hangtana, a fonológia a nyel- vi képződmény hangtana. Vagyis a fonetika a hang kelet- kezésével, fiziológiájával stb., a fonológia a hang be- szédben betöltött funkciójával, nyelvi szerepével fog- lalkozik.

Szükségesnek láttam e néhány bevezető gondolat tisztázását, hogy ezzel világosan meg lehessen jelölni az utat, melyen a továbbiakban haladni kivánok. Munkán ban a három fent megjelölt nyelv fonológiai hangrendsze- rének analizisére törekedtem.

Az analizált fonológiai rendszerek megmutathat- nak bizonyos univerzálékat, melyek jellemzőek a vizs- gált nyelvre. Ezen jellemző univerzálék egymás mellé állitásával olyan tipológiai törvényszerűségekre tehe- tünk szert, melyek mindhárom nyelvet érintik.

2.2. A fonológia nem szigetelődött el mereven a többi nyelvi szinttöl. Szinte kialakulásától kezdve az un. "szófonológia" kapcsolatban állt a morfológiával, de még a szintaxissal is. Ilyan alapon beszélhetünk a mor fonológiáról /vagy morfofonológiáról és a mondattani fonológiáról /vagy szintaxis fonológiáról. A tágabb ér telemben vett fonológián tehát nemcsak a "szófonológiát", hanem a morfo- és a szintaxis fonológiát is értjük. Ennek bangsulyozására különösen azért van szükség, mivel a hang nem különülhet el a beszédfolyamattól, következésképpen a környezet által kiváltott mindenegyes változását, ala- kulását is figyelemmel kell kisérni.

Amennyiben ezt a felfogást nem sikerült a mondat- fonológiában teljességgel megvalósitani, annak az az oka, hogy nem állt rendelkezésemre megfelelő hitelű és mennyiségű anyag.

2.3. A fonológia számára döntő fontosságu alap- egység a fonéma, melynek nyelvenkénti konkretizálása, pontos körülhatárolása lényeges feladat. A fonéma-meg- határozások fontos része a nyelvi szerep kéráése. A fo- néma megkülönböztető /distinctiv/jegyek halaazaként ke-zelendő: a megkülönböztető jegyeket pedig a fonetika is szolgáltathatja. /Ime a kölcsönhatás a két részdiscip- lina közt/.

Felfoghatjuk a fonémát a nyelvi kommunikáció a- lapelemének is, mely egyben segitségül szolgál a nyelv fonemikai szerkezetének megvalósítására.

Abstract (AI English translation)

Information popover about translation disclaimer

1. In all spoken human languages ​​of the world, phonemes have the same role: they differentiate morphemes and form word bodies. What's more: the speech organs used to create the phonemes are also the same/apart from individual differences/. The relatively large number of common features that can be recognized between phonological systems follows directly from these factors.

Conceptualization of the phonological system is served by exploiting the elements as thoroughly as possible. This is how we can get to the universals that characterize the language in question. The question of linguistic universals / specifically, only phonological universals and linguistic typology are closely related: they merely indicate two different sides of the same phenomenon. Universals in the sense that they are "universally present and indispensable for typology" are prerequisites for typological classification. This also follows from the essential statement that typology operates with isomorphism.

In my thesis, I intend to use the phonological isomorphism found in the languages ​​to be examined for classification.

2.1. In the examination of the sound system, according to the traditional (by this I mean: non-generative) approach, two disciplines that are different from each other, but still difficult to separate in detail, stand side by side: phonetics and phonology. The previously unified phonetics has therefore split into two.

However, the separation of the two disciplines does not mean a complete severance of the relations between them, nor does it. that interdependence can no longer prevail. In fact, perhaps on the contrary. They can use each other's originals - to an appropriate extent - at any time.

According to Trubetzkoy's classic formulation, phonetics is the phonetics of the speech process, phonology is the phonetics of language formation. In other words, phonetics deals with the origin and physiology of sound, etc., while phonology deals with the function and linguistic role of sound in speech.

I found it necessary to clarify these few introductory thoughts so that the path I would like to follow can be clearly marked. In my work, I tried to analyze the phonological sound system of the three languages ​​mentioned above.

The analyzed phonological systems can show certain universals that are characteristic of the examined language. By juxtaposing these characteristic universals, we can obtain typological regularities that affect all three languages.

2.2. Phonology was not rigidly isolated from the other language levels. Almost from its inception, the so-called "word phonology" was related to morphology, but also to syntax. On this basis, we can talk about mor phonology/or morphophonology and syntactic phonology/or syntax phonology. By phonology in the broader sense, we mean not only "word phonology", but also morpho- and syntax phonology. Bangsulization of this is particularly necessary because the voice cannot be separated from the speech process, and consequently every change and development caused by the environment must be monitored.

If this concept was not fully realized in sentence phonology, the reason is that I did not have at my disposal material of sufficient credibility and quantity.

2.3. The basic unit of crucial importance for phonology is the phoneme, the concretization and precise delimitation of which in each language is an essential task. An important part of phoneme definitions is the request for linguistic role. The phoneme is to be treated as a halaaza of distinguishing /distinctive/marks: and the distinguishing marks can also be provided by phonetics. /Here is the interaction between the two sub-disciplines/.

We can consider the phoneme as the basic element of language communication, which also serves as an aid to the realization of the phonemic structure of the language.