Content area
Full Text
A szisztematikus, piaci kockázat mérése fontosnak bizonyul mind válságos idószakokban, mind a hétkoznapi, normal idöszakokban gyakorolt kockázatkezelés szempontjából. Az elmúlt néhány évtized egyik legszélesebb körben alkalmazott kockázati mutatószáma a kockáztatott érték (Value at risk, a továbbiakban: VaR). A VaR mutato számos elónye ellenére számos hátránnyal, korláttal is rendelkezik, több továbbfejlesztést is megélt. Jelen tanulmányban az elméleti vitas kérdések rövid áttekintése után azt tüzzük ki celui, hogy európai szinten meghatározzuk a legnagyobb tózsdeindexek kockázatát a VaR mutato használatával, valamint vizsgáljuk a vastag szélü eloszlást ezen indexek esetén. A kutatás elvégzésével arra szeretnénk választ adni, hogy hatásos lenne-e a feltételes VaR (CvaR) bevezetése a mar alapértelmezett VaR mutato kiegészítéseként. A témaválasztás aktualitását a Bázel III bankszabályozási egyezmény közeljövobeli bevezetése is indokolja, melynek keretén belül felülvizsgálják többek között a jelenleg alkalmazott VaR mutato alkalmasságát a kockázat mérésére.
Kulcsszavak: kockáztatott érték, feltételes kockáztatott érték, Bázel 3 egyezmény
JEL kódok: G11, G18, G19
(ProQuest: ... denotes formulae omitted.)
A VaR kockázatmérési modell megjelenése
A VaR kifejlesztése a JP Morgan befektetési bankhoz kötödik. 199 3 -ban került sor a modell nyil vanos bemutatására a JP Morgan által szervezett konferencián. A konferencia keretén belül számos visszajelzés érkezett a befektetési bank ügyfeleitól, akik a sikereket látván, szerették volna saját célra is felhasználni a kifejlesztett modelli 1994-re fejlesztették ki az úgynevezett RiskMetrics szoftvert, melynek kovariancia mátrixa naponta automatikusan frissült. A RiskMetrics lehetóvé tette a VaR széles körü használatát (Holton 2002).
A VaR elterjedésének, ipari standarddá válásának fontos elösegitö tényezóje volt az 1988-as Bázeli bankszabályozási egyezmény. Az egyezményt 1988. Junius 15-én írták ala a GlO-be tartozó országok, a bizottság által felállított minimális tókekovetelményt a kereskedelmi és befektetési bankoknak teljesíteniük kellett. A Bázeli Bizottság engedélyezi a bankoknak, hogy saját kockázatkezelési modelljüket használják, valamint ajánlják a VaR kockázatkezelo modell alkalmazását. Az egyezmény célja az volt, hogy a tagországok mindegyikében a bankok mozgástere azonos legyen, a minimális tókekovetelmény felállításának köszönhetöen (Jorion 1999).
A bázeli szerzódés a tókemegfeleltetésen tul szabályozza a kockázatvállalás mértékét is. A bankok nem rendelkezhetnek olyan pozícióval, amely tókéjüknek 25%-át meghaladja, azokat a pozíciókat pedig, amelyek meghaladják a 10%-ot, jelenteni kell (Jorion 1999).
1995 áprilisában a bizottság nyilvánosságra hozta a piaci kockázati modell átdolgozott változatát, mely a következöket tartalmazza a VaR alkalmazásának tekintetében (Jorion 1999):
* A VaR értékét egységes elvek alapján kell meghatározni,...