Content area
Full Text
A Ráday utcai Folyóirat Fesztiválon, 2005. október 8-án este a Médiakutató a La Mancha kávéházban rendezett kerekasztal-beszélgetést, amelyen Császi Lajos szociológus-médiakutatóval és Síklaki István szociálpszichológussal lapunk szerkesztője, Jenei Ágnes beszélgetett a „neotelevízió"-ról.
Médiakutató: A „neotelevízió" kifejezés Umberto Eco nevéhez fűződik, aki egy 1983-ban született írásában (Trasparenzaperduta, magyarul: A már nem átlátszó képernyő) az olasz televíziós piac liberalizálásának következtében átalakuló televízió sajátosságait foglalja össze, és az új televíziós modellt nevezi így. Magyarországon is liberalizálták a piacot, megjelentek a kereskedelmi televíziók, és műsorszerkesztési elvükkel, gyakorlatukkal a közszolgálati televíziót is „megfertőzték". Úgy vélem, az 1980-as évek Olaszországát jellemző domináns televíziós modell több ponton is párhuzamba állítható az ezredforduló környékén uralkodó magyar televíziós modellel.
Eco azt állítja, hogy a neotelevízió egyik fő célja (a kezdetek „őstelevízió"-jával szemben) a valósághatás keltése, a valószerű hangsúlyozása, miközben a valóság és a fikció teljesen összekeveredik benne. A neotévé jóval kevesebbet beszél a külvilágról, mint elődje: a televíziózás lényege már nem a valóság megmutatása, hanem a tévé és a nézők kapcsolatának fenntartása.
A „neotelevízió" kifejezés a társadalomtudományi diskurzus szerves részévé vált, és szemantikailag tovább bővült. A neotelevízió sajátosságainak feltárása során a műsorstruktúrával (1), a műfajokkal (2) és a szerkesztési gyakorlattal (3) kapcsolatban szokás a változásokat kiemelni.
(1) A neotelevízió célja a minél nagyobb nézettség elérése, a figyelem folyamatos felkeltése. Ennek érdekében elveti a hagyományos, statikus műsorstruktúrát, amelyben egymást követik a különböző műfajú műsorok, és helyette olyan dinamikus, látványos, gyors ritmusú műsorfolyamot hoz létre, amelyben láncszemszerűen kapcsolódnak egymásba a műsorok. A cél egy autoreferenciális rendszer kialakítása, amelyben lehetőleg minden egyes műsor, de legalábbis sok-sok promó, előzetes utal egy következő műsorra, állandó várakozást keltve a nézőben.
(2) A néző figyelmének megragadása érdekében a tévé folyamatosan szórakoztat, még a hagyományosan nem szórakoztató műfajok keretén belül is. A műfajok terén tehát kisebbfajta „forradalom" történik. A tájékoztatás és a szórakoztatás, valamint a hagyományos műfajok (a hírek, a sport, a színházi előadás, a dokumentumfilm) közti határok elmosódnak, vegyes, elsősorban szórakoztatásra szánt műfajok (talkshow, educainment, infotainment stb.) jönnek létre, illetve honosodnak meg az Amerikai Egyesült Államok után Európában is.
(3)A szórakoztatás elvét szem előtt tartva előtérbe kerülnek a magánélet témái. A szerkesztési gyakorlat fordulatok előállítására, képek és vélemények ütköztetésére, a néző meghökkentésére, elkápráztatására irányul. Ezzel párhuzamosan a valósághatás hangsúlyozása történik. A hitelesítés érdekében a szerkesztők magát a nézőt is bevonják: a...